2011. november 25. (péntek)
A mai nap. Ezáltal megkezdődik egy hétvége, ami sokaknak pihenéssel telik, sok ember a szerelmével tölti, sok pedig dolgozik. Hát az utolsó csoportban leszek ezen a hétvégén is, ami tudniillik nem baj, mert megéri :) Megéri, hisz majd olykor-olykor, hazajövök az iskolából és a két éves öcsém arcán mosoly fog ragyogni, ha a kezébe adok egy csokit, autót, vagy akármi csekélységet, melyet csak neki veszek, hogy tudja, amellett, hogy van családja, és mindent megkap, a legidősebb nővére még el is kényezteti :) :D Jó látni, amikor egy ismerősödnek ajándékozol valamit, a Te általad megkeresett pénzből, esetleg saját kezeddel csinálsz neki ajándékot és szívedet-lelkedet beleadod.
Szóval nem megyek el nagyon a mondandómtól, ma a nap végén, ültem a buszvégen. Elcsodálkoztam, milyen emberek vannak, mennyire különbözünk.
A szituáció:
- Egy fiatal srác, rákiabál egy idősebb férfire, aki éppen elbóbiskolt a padon. Erre egyszer csak egymás szavába vágva, csaknem elhordják egymást mindennek. Mire a fiatal srác odáig jut, hogy olyanokat mond, amelyek az inteligenica szint igencsak a legallján van. Az idősebb férfi felállt a váróban és kiment.
- Másik nagyszerű eset, ugyanitt. Hogy lehetséges, hogy egy fiatal lány, egy idős férfival úgy beszéljen, mintha a haverja lenne?! - Egyszerűen rosszul éreztem magam, mikor ezt a beszélgetést - ha lehet annak mondani - végighallgattam. Ismét az jutott eszembe, hogy mennyire különböznek az emberek, mennyire udvariatlanok.
Ez a nevelés kérdése? Miért van az, hogy én tudom azt, hogy kivel milyen hangnemben, stílusban lehet beszélgetni, más pedig nem?! Miért van az, hogy valakinek alapszókincsébe tartoznak a trágár szavak?! Csodálkozunk azon, hogyha azt mondják ránk általánosságban, hogy primitívek vagyunk...hát igen. Sajnos az emberek 60%-a miatt általánosítanak minket is, akik tudniillik, illemtudóak, tisztességesek, neveltek.